A stílusról

Shito-Ryu – Kenwa Mabuni

Shito Ryu stílus eredete

A Shito Ryu elnevezést a stílus alapítója azon mesterei iránti tiszteletből alkotta meg, akik a legnagyobb hatással voltak rá. Két íráskép egyesítéséből jött létre, amit ITOSU Yasutsune (1832-1916) és HIGAONNA Kanryo (1845-1916) nevéből képzett: Itosu nevéből az „ito” írásképből Shi, míg Higaonna nevéből a Higa írásképből „To” lett.

shitoryu

Kenwa Mabuni 1889 november 14-én született az okinawai Shuri városában. A Ryukyu királyság egyik legbátrabb harcos nemzetségének, Kenio Oshiro leszármazottainak 17. generációs sarja volt. Maga Kenwa Mabuni gyönge testfelépítésű volt, de a családjától sok történetet hallott híres felmenőiről és azok hatására elhatározta, hogy belőle is tekintélyt parancsoló férfi lesz. 13 éves korában felvételt nyert a Shuri-ban élő híres karete mester, Anko Itosu iskolájába. Kenwa Mabuni minden nap szorgalmasan edzett, még a tájfunok idején is, majd 7 év alatt elsajátiította a shuri-te karate művészetét.  

20 éves korában kezdett a naha-te karatéval foglalkozni a Kanryo Higaonna nagymester irányítása alatt. A későbbiekben ez a két fő okinawai karate irányzat teremtette meg az alapjait a Shito-ryu karaténak. 

Középiskolai tanulmányai és a sorkatonai szolgálat befejeztével Kenwa Mabuni a rendőrségnél dolgozott 10 évig. Munkája révén az ország számos vidékére eljutott és alkalma nyílt sok, kevéssé ismert helyi karate stílust megismerni és tanulmányozni.

1925-ben Kenwa Mabuni több társával együtt megalapította az Okinawa Karate-do Klubot, megvalósítva régi álmát: egy állandó edzőtermet, ahol gyakorolhatott. Sok híres karate mester, többek között Chojun Miyagi, valamint a kínai Wu Xian (Go Kenki) is megfordult az edzőtermében. Kenwa Mabuni és Chojun Miyagi lettek a dojo állandó oktatói.

Az 1927-es év kiemelt fontosságú lett Kenwa Mabuni életében. A modern judo megalapítójával, Jigoro Kanoval találkozott ekkor, aki új edzőtermet nyitott Okinawán. Chojun Miyagi és Kenwa Mabuni lehetőséget kapott, hogy a karate-do technikákat bemutassák Jigoro Kano előtt. Jigoro Kanonak a látottak elnyerték tetszését és a karate-dot mind támadó, mind védekező technikáiban példaértékűnek tekintette és szorgalmazta annak széles körű elterjesztését Japán-szerte. Jigoro Kano inspiráló szavainak hatására Kenwa Mabuni Osakába költözött és a Shito-ryu fejlesztésének és népszerűsítésének szentelte életét.

Kenwa Mabuni nagy hangsúlyt fektetett a katákra, mikor Itosu és Higaonna stílusainak különbségeire mutatott rá tanítványai oktatásakor. A katákat, amik védekező és támadó technikákat kombináltak, a karate-do legfontosabb részének tekintette: a kata helyes bemutatásának tükröznie kellett annak minden mozdulatának megértését. Kenwa Mabunihoz fűződik a Bunkai és Hokei kumite fogalmának bevezetése, amik az egyes katák célját és technikáik helyes megértését segítették. A kata és kumite gyakorlatok helyes alkalmazásának végső célja, hogy a karate technikáit szabad küzdelemben is képesek legyünk alkalmazni. A katák gyakorlása ezen felül a bennük elrejtett tudás továbbadásának is eszköze. Ezért található a Shito-ryu karatéban minden más stílusnál több formagyakorlat.

A stílus a Shuri-te és Tomari-te technikáit ötvözte, amiket Mabuni mester az említett Itosu, Matsumora és Aragaki mesterektől tanult, valamint Naha-te elemeket is tartalmazott, amit Higaonna mestertől, majd annak tanítványától, Miyagi mestertől tanult, aki társa és barátja is volt.

Számos tanítványa közül a következőket emelnénk ki:

  • Tani Chohiro (Tani Ha Shito Ryu > Sukokai)
  • Sakagami Ryusho (Itosukai)
  • Kuniba Yukimori (Kuniba Ha > Sei Shin Kai > Shito Ryu Hayashi)
  • Iwata Manzo, a Japán Shitokai első elnöke.
  • Sakio Ken, a Japán Shitokai jelenlegi elnöke.
  • Tzujikawa Yoshiaki
  • Mabuni Kenei, a fia.
  • Mabuni Kenzo, a másik fia.

(utóbbi kettő SENSEI ISHIMI közvetlen mester is volt egyben)

A Karate

A karate eredete megfelelő dokumentumok hiányában igen homályos. Azt az elképzelést, hogy a karate Indiából ered, a legtöbb kelet-kutató elfogadja.

Egy buddhista pap, Bodhidharma a buddhizmus különleges ágát alapította, melyet chan-nak (zen) nevezett el. I. sz. 500 körül érkezett Kínába Wu császár udvarába, ahol örömmel fogadták. Az északi Hennan tartományban található
Shaolin templomba utazott azért, hogy zent tanítson a szerzeteseknek. Ezzel egy időben a Shao-liu kempót is oktatta, mert úgy gondolta, hogy a szellem kitisztulásához elengedhetetlen a megfelelően edzett test.

Vannak ugyan feljegyzések a kínai harcmodorról az i. e. 3000 körül is, de Bodhidharma-t tartjuk mégis a kínai kempó (Kung Fu) megalapítójának. A jóga és a zen meditációs gyakorlatait is ötvözte és ezen keresztül olyan tökéletes rendszert dolgozott ki, melyet ma is ismerünk.

Az idők folyamán erre a rendszerre a papok ráépítették saját felismeréseiket is. Tanulmányozták a vadállatok harci technikáit (a tigrisét, a daruét, a kígyóét, a majomét, stb.) és ezeket is beépítették a rendszerbe. A testen életfontosságú pontokat fedeztek fel, melyeket a gyógyászatban és a küzdőművészetekben is felhasználtak. Később ez a harci technika tovább terjedt Mongóliába, Koreába és más távol-keleti országokba is.
Az 1400-as és az 1600-as években Okinawa-n betiltották a fegyverviselést a lakosság számára. Ennek hatására a templomokhoz tartozó iskolákban zárt körben oktatni kezdték a fegyver nélküli harcot, az okinawa-te technikákat, illetve a harchoz felhasználták a mindennapi tárgyakat, amelyek a szakértők kezeiben félelmetes fegyverekké váltak (bo, nunchaku, kusarigama, stb.). A cél az volt, hogy a lakosság megvédhesse magát a megszállókkal szemben. A japán megszállók gyakran találtak halott katonákat. Ennek okát először nem értették, ezért ezt a küzdőmodort “csendes halálnak” nevezték.
1901-ben megtört a jég. Több mester is nyilvánosságra hozta az okinawa-te technikáit, s nyíltan tanítani kezdték.

Az 1880-as évek végéig csupán az a karate irányzat létezett Okinawa-n, amit Sakugawa, majd tanítványa Matsumura oktatott.
A másik irányzat megalapítása, aminek központja Naha város lett, Kanryo Higashionna (1845-1915) nevéhez fűződik.
Kanryo Higashionna egy teakereskedő szolgálatában állt, aki gyakran járt üzleti úton Kínában, Fucsien tartományban (Kína déli részén található, ahol az emberek többnyire halászattal foglalkoztak), ahová fiatal alkalmazottját is magával vitte. Egyszer a kereskedőt banditák támadták meg, kifosztották és alaposan megverték. Kanryo nagyon szerette a kereskedőt, ezért felháborodásában elhatározta, hogy megtanulja a küzdelem művészetét. Amikor a kereskedő egyik kínai üzlettársával, Woo Lu-Chin-nal találkozott, hosszan beszélgettek Kanryo számára ismeretlen kínai nyelven. A beszélgetés végeztével Kanryo-nak felajánlották, hogy Woo Lu-Chin-nal maradhat, akitől nemcsak a kereskedelem fortélyait, hanem a harci művészeteket is megtanulhatja.
Kanryo 7 évig maradt Kínában és amikor hazatért, iskolát nyitott. Tanításában az alapok tökéletes elsajátítására helyezte a hangsúlyt. Sokat gyakoroltatta a sanchin alapállást, melyet ő úgy tudott végrehajtani, hogy a bokájára kötött kötéllel senki sem tudta álló helyzetéből elrántani. Hasizmát úgy kifejlesztette, hogy minden ütést sértetlenül viselt el. A nyakára tekert övvel a tanítványok nem tudtak fojtást elérni nála.